...vidám pásztorjáték angyalokkal és ördögökkel. Ezzel a címmel mutatják be műsorukat a Szent Pál Marista Általános Iskola (Karcag, Zádor út 3.) diákjai 2019. december 17-én kedden 11:00-től és 14:00 órától.
Az előadás után az iskolában készült kézműves termékekből jótékonysági vásárt tartanak.
Óvodai és iskolai csoportok részére előzetes bejelentkezés szükséges.

Fotó: www.pixabay.com

Karácsonyi koncertek Hajdúszoboszlón az adventi időszakban, több helyszínen, amelyekre a belépés ingyenes. Ezekre az alkalmakra szeretettel várnak mindenkit!

2019.12.09. 17:30 Hajdúszoboszlói kórusok közös karácsonyi hangversenye a Református Templomban

2019.12.14. 18:00 A Zichy Géza Zenei Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekari hangversenye a Kulturális Központban

2019.12.19. 17:30 A Zichy Géza Zenei Alapfokú Művészeti Iskola karácsonyi hangversenye a Kulturális Központban

2019.12.21. 10:00 Adventi koncert gyerekeknek a TRIO Harmony-val a Kulturális Központban

2019.12.22. 17:00 A Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar karácsonyi hangversenye a Református Templomban

II. Nagyrábéi Ügyes Kezek Kiállítás nyílik 2019. december 3-án, kedden 17:00-kor a nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtárban. A kiállítást megnyitja: Balogh Sándorné népművelő, közremáködnek a nagyrábéi zeneiskolai tagozat diákjai.
A nagyrábéi ügyes kezek kortól függetlenül bemutatják azokat az alkotásokat, kézműves termékeket, amiket az elmúlt időszakban készítettek. A kiállítás megtekinthető: 2019. december 20-ig.

10. nap Már a hazautazás napja. Korán ébredtem, próbáltam a csomagjaimat rendezni, mit hova pakoljak. Délelőtt a parton sétáltunk még egy nagyot, búcsúztunk mindentől, még a gyíkocska is előbújt a kövek alól.

Nem voltunk szomorúak, hisz tele élménnyel jöttünk haza. Elég volt nekünk is, feltöltődtünk. Búcsú koktélozás, gyors ebéd és jött a transzfer busz értünk. Mivel a csomagomat csak a reptéren sikerült lemérni, itt szembesültem azzal, hogy többszörösen túlsúlyos a csomagom. Mindenki rám várt, gyorsan pakoltam. Szerencsére sikerült átrendezni a bőröndöket. Mikor feladtam a csomagomat akkor jöttem rá, hogy a hosszú nadrág és a pulcsi a tornacipő is a feladott csomagokban maradt. Nem volt mit tenni, papucs rövidnadrág, póló, majd lesz valahogy, indulás haza.

A két órás várakozás alatt a kis csapat összedobta a maradék pezót és dollárcenteket, amit egy mexikói jótékonysági perselybe raktam. Nem sok, de azért jó érzés volt adakozni. A hosszú repülőút alatt csodálatos naplementét fényképeztem. Sikeresen két pokrócban átaludtam a Cancun Párizs utat. A párizsi terminálokon keresztül haladva nem mondom nem fáztam, de szedtem a lábaimat, így túléltem. Négy óra várakozás és indultam is Ferihegyre. Ott szerencsésen megérkezett a két bőrönd, meg a várva várt meleg ruhám. Gyorsan átöltöztem, mert az 5 fok a 28 fok után, kicsit rosszul esett. A lányomék már vártak a repülőtéren és velük jöttem haza. Itthon a sült kacsamáj, amit az anyukám készített és terített asztal várt. Sokszor leírtam, de életem egyik legjobb nyaralása volt. A párizsi három napot, amit az anyukám születésnapjára szerveztem, azt nagyon nehéz felülírni. Hiába egyedül utaztam, csodálatos barátokat szereztem, sokan voltatok lélekben velem, követtétek az írásaimat. Ilyenkor érzem, hogy pár mondatnak, képnek is gyógyító ereje van. Sokaknak adtam hitet, nincsenek lehetetlen álmok, akik tesznek érte azoknak valóra válik minden.

Nem egyik pillanatról a másikra, idő kérdése, én is négy éve tervezgetem, nekem most jött el az idő. Még egyszer köszönöm azoknak akik megtiszteltek azzal, hogy megnézték a napi beszámolóimat. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

9. nap Korai indulás, mert hosszú napnak néztünk elébe. Alig hagytuk el a szállodát, hatalmas trópusi zápor zúdult ránk. Másfél órás buszozás után megérkeztünk a kikötőbe, ahol kezdetét vette a szigettúra, de a nap végére érve megértitek miért írom ezt a napot a legrosszabb, rémálmaimban se jöjjön elő napnak. Az eső épp nem esett, de erős szél fújt. Több hajó várakozott a kikötőben. Egy lélekvesztőben, vagy mondhatnám ladikban zsúfolódtunk össze 21-en a személyzettel együtt. Húsz perces vízen pattogáson, mert hajókázásnak nem nevezném, lehorgonyoztunk a nyílt vizen snorkelezni. Soha nem próbáltam természetes, hogy részt akartam venni.

Aki nem jött a hajón maradt, mi csapatosan mentünk az idegenvezető után. Elmondta mindenki figyelje a sárga mentőövet, ne maradjunk le. Engem elbűvölt a látvány. Se időben se térben nem tudtam tájékozódni. Néha felnéztem, láttam oké nincs messze a mentőöv. Azt viszont nem vettem észre, hogy időközben másik csoport is ereszkedett a vízbe és én annak a csoportnak a jelzéseit figyeltem. A túravezető jött értem, hogy én a másik csoporttal úszkálok. Ezután kb fél órát el sem mozdultam mellőle. Sajnos idő előtt megszakították az úszkálást, mert megerősödött a szél és ki kellett jönni a vízből. Újabb 20 perc a lélekvesztő hajón, mire kikötöttünk egy öko szigeten. Az első madár amit megláttam az a dögkeselyű volt. Csupa natur, de engem már nem nagyon érdekelt, mert egyre jobban elhatalmasodott rajtam a tengeri betegség. Ami ezután jött az leírhatatlan. Fél óra vergődés a 1,5 2 méteres hullámokban,hogy elérjük a Contoy szigetet. A sziget természetvédelmi terület, naptejet se lehet használni, sőt cigizni sem, erre külön biztonsági emberek vigyáznak. Itt volt az ebéd. Amit partot fogtunk én leterítettem a törölközőmet a hófehér homokba és azonnal elaludtam. Arra ébredtem, hogy kész az ebéd. Gondoljátok el forgó gyomorral, csak turkáltam a maya kaja között. A sziget sztorija, hogy a wc is öko.  A túravezető elmondta: külön konténer pisilésre és külön konténer van a nagyobb problémákra. Wc papír nem használható. Tehát aki tojik, az menjen a tengerbe mossa le a popóját. Egy madárpark, kilátóval, néhány apró állat és ennyi a park látnivalója. Nem mentem inkább visszamentem a hajóra és megint aludtam 20 percet. Egyre jobban lettem, a következő szigetre hajókázva a nap is kisütött. Isla Mujeres egy kis turista paradicsom. Itt lehetett bazározni, kicsit a tengerparton sétálni. Egy óra nézelődés után visszaültünk a hajóra és indultunk vissza a kikötőbe, ahol várt minket a busz. Közben baljóslóan sötét fellegek gyülekeztek, az eső is szemerkélt. Itt megtanultam esőkabát nélkül sehova se indulok. Nagyon profi kis kabátka.10 perc se telt el mikor leszakadt az ég, de csak ömlött és ömlött,a hullámok csak jöttek-jöttek, dobálták a kis csónakot, azt néztük, mikor esik a csomagunk a vízbe. Próbált nyugtatni mindenkit a túravezető, de bevallom hősiesen, úgy majréztam mint még soha. Egy a lényeg kikötöttünk, pacalra áztunk, de én eddig se szerettem hajókázni, ezután még jobban meggondolom mikor ülök hajóra. Este 7 re értünk vissza a hotelba. A szobám ajtaja viszont a kártyával nem működött. Hívtam a szomszéd szobában lévő magyarokat, legalább had tegyem be hozzájuk a csomagom, ne vigyem már vissza a recepcióra. Elmondták, ma mind a négy magyar családot kizárták, technikai okok miatt. Ők nem jöttek velünk kirándulni,í gy már tudták mit kell csinálni. A kis elmaradhatatlan törölköző csoda várt most is. Rettenetesen hamar elaludtam a kis ágyikómban, miután bejutottam a szobámba. Csütörtökön este indulunk haza, de addig még a parton biztos lesz egy két sztori. Annyiszor akartam írni, nagyon jó ötlet a szemétgyüjtés. A kuka tetején homokban elnyomható a cigicsikk, a kiürült pohár,vagy dobozokat bele lehet állítani kis rekeszekbe.

Itt tényleg nem találkoztam szeméttel a hotel területén. Otthon is eltudnám képzelni ezt az olcsó megoldást. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)

Földi pályámnak elérkezett a vége,
belesimulok hát az Örök Törvénybe.
Lásd: a lábam alól elfogyott az utam,
emelj hát fel óvó tenyeredre, Uram...

Dr. Hajdu Lajosné Rácz Gabriella életének 71. évében örökre eltávozott közülünk.  A "háromföld" olvasói nevében köszönünk el tőle. Nyugodj békében Gabika. Búcsúztatása 2019. november 25-én 11 órakor lesz a berekfürdői temetőben.

A "Székely himnusz" és költője Csanády György címmel Bakó Endre irodalomtörténész előadása 2019. november 28-án, csütörtökön 16:30-kor a Méliusz Központi Könyvtár Szivárvány termében. (Debrecen, Ben tér 19/D.)

8. nap Ma a szabadprogram keretében, a hotel kis buszával elmentünk egy rövidre tervezett, de hosszúra sikeredett bevásárló körútra Playa del Carmen-ba. A Karib-tenger partján fekszik, az úgynevezett Maja Riviérán.

A turizmusból tartja el magát a város lakossága. Ezt mi is megerősítettük .Az úgynevezett” 5.utca” pezsgő hangulatába csöppentünk. Lépten nyomon árusok hada fogadott, terelgettek volna minket a boltjaikba vagy a vendéglátó helyiségekben. Az alkudozás az itt kötelező. Itt nagyon igaz, amit mond először az árus a portékájáért azt a magyar mondás szerint a felének a feléért, tehát 25% ért kell megkérni. Indulhat a licit, amit ha jól csinálunk, kevés veszteséggel, de az árus fog megnyerni. Meg mi is nyerünk, mer úgy érezzük nem vettek minket „palira”, pedig dehogy nem. Két utca sarokkal arrébb, a mi általunk lealkudott árnál is olcsóbban kaptuk volna meg ugyan azt a karkötőt. A tanuló pénzt megfizetve, más taktikával, de sikeresen bevásároltunk. Késő délután, a hotelbe visszaérve, már csak a tengerparton beszélgettünk, sztoriztunk a kis magyar csapattal. Miközben az étterem teraszán üldögéltünk, egy esküvőbe cseppentünk bele. Az örömapa és csodálatos lánya pár fotó erejéig a rendelkezésünkre álltak.

Összességében a keddi nap is aktívra sikeredett, szerdán sziget túrára indulunk, igazán mozgalmas napnak nézünk elébe. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)